Egyszer - 20 éves koromban - böjtöltem már, akkor édesapám elvesztését segített ez feldolgozni. Most, életem kb felénél, sok változás és elengedés után az elmúlt két évben, úgy döntöttem, hogy ismét böjtölésbe kezdek.

Sokat olvastam, sok fórumot átnéztem, sok hozzáértő és kevésbé hiteles ember videóit megnéztem a témában. Végül arra a következtetésre jutottam a sok egymásnak ellentmondó, de rendkívül magabiztos szakértők, orvosok és rendszeres böjtölők beszámolói után, hogy megfogadva néhány hasznos és mértéktartásra intő javaslatot, a magam útját fogom járni.

Először is, számomra a böjt semmiképpen sem fogyókúra. Aki a túlsúlyától akar megszabadulni, az szerintem ne böjtöljön, hanem kezdjen bele egy célzott zsírégető diétába és építse be a testmozgást a mindennapjaiba.

A böjt nekem a testi és a lelki megtisztulásról szól. Sokkal inkább tekintem egy spirituális gyakorlatnak, mint bárminek, aminek étrendhez vagy diétához van köze. Számomra az a fontos, hogy egy olyan 14 napos lelki elvonulásba kezdek, amely során befelé figyelek, meditálok, sétálok, nagyokat alszok és a szellemi és lelki énemre fókuszálok a megszokott testi igényeim helyett.

Ez persze nem azt jelenti, hogy némasági fogadalmat teszek, vagy ne végezném el az alap házimunkát, tisztálkodást, hétköznapi teendőket, de ezt alapvetően egy nagyon csendes időszaknak tervezem. Egy ideje nem dolgozom és terveim szerint ez őszig így is marad, és bár nem egyedül élek, de mától 8 napig egyedül leszek itthon, úgyhogy az időzítés azt gondolom, hogy minden tekintetben ideális.

Sokféle böjt van. Időszakos, lébőjt, 72 órás, stb. Számomra az időszakos böjt nem tűnik böjtnek, inkább egy diétának. A lébőjt esetén szintén szkeptikus vagyok, hiszen ugyanúgy veszel magadhoz tápanyagokat, csak nem szilárd éltelek, hanem folyadékok formájában, úgymint leves, gyümölcslé, zöldséglé, stb. A 72 órát, pedig egyszerűen túl rövidnek érzem.

Nem vagyok szakember, és nem is fogok szakkifejezésekkel dobálózni, de azt világosan felfogtam az olvasottak alapján, hogy a testünknek időre van szüksége, hogy észlelje, hogy a szokásos energiaforrás, tehát az evés, most nem opció, és elkezdje a felhalmozott tartalékokat felhasználni. Az is logikusnak tűnik, hogy tartalékok felhasználása során nem csak hasznos anyagok és energia, hanem elraktározott mérgek, szennyek, ételekkel bevitt vegyszerek is felszabadulnak, ami időszakosan rossz közérzetet okozhat. Erre mentálisan felkészítettem magam.

Szóval marad a klasszik böjt. Ez nálam azt fogja jelenteni, hogy csak üres kávét és vizet fogok inni, enni pedig semmit. Felkészültem rá, hogy előfordulhatnak szédülések, a reakcióidő lassulása, fáradékonyság, stb. Ennek tudatában, a napi másfél órás sétámon kívül más fizikailag megterhelő tevékenységet nem tervezek, kocsit nem vezetek, és az építkezésekhez használt daruk kezelését sem most fogom megtanulni.

Eltérnek a vélemények arról, hogy mennyi a napi folyadékszükséglet, a szakirodalom egy felnőtt férfinak, nyilván testalkat és életmódtól függően, kb 2,5 litert javasol. Ez nekem reálisnak tűnik, ennek ellenére én a 3 litert célzom meg, egyrészt mert a kávé az ugye mínusz, másrészt pedig mocsadék hőség van így július végén, úgyhogy ezeket is érdemes belekalkulálni.

Emlékeim szerint az első három nap nehéz, izgulok, de izgatott és elszánt is vagyok, hamarosan megírom, hogy hogy telt az első nap.